A címerpecsét vonalkeretbe foglalt körirata: VITA MIHI CHRISTUS RERUM CONCORDIA FISCUS. A vonalkeretbe foglalt körirat által határolt mezőben középen hasított reneszánsz tárcsapajzs, melynek jobb mezőjében hegyével lefelé fordított, egyenes kétélű kard lebeg, keresztvasa jobbra fel-, balra lefelé hajlik; bal mezője kilencszer vágott, azaz vörös-ezüst sávozatú. A pajzs karéjaiban R és K (Ráckeve) betűk.

Feljegyzésekből tudjuk, hogy az ezüst tipáriumot 1520-ban készíttették - feltehetőleg azzal az Ethwes (Ötvös) Péterrel, aki 1536-ban a város egyik esküdtje volt. Ezt a pecsétnyomót, illetve ennek a címerpecsétnek leszármazóit használta hivatali gyakorlatában a város még a XX. század első felében is.

A címer jelentéstartalma a XIII. század elejére nyúlik vissza. Ráckevét a török terjeszkedése elől menekülő al-dunai Keve város lakossága élesztette fel 1440-ben, amikor I. Ulászló engedelmével Szentábrahámtelke helyén telepedtek meg. Az uralkodók egész sora erősítette meg az al-dunai Keve korábbi kiváltságait Ráckeve vonatkozásában.

A címer színezése: vörös pajzsban az Árpád-házi ezüst (fehér) sávozat, ezüst (fehér) kard, fekete markolattal. A városi címer középkori identitást hordoz.