Galgagyörk község Pest megye északkeleti részén, a Cserhátalja déli észén, a Galga két partján fekszik. Galgagyörk (1900-ig Tótgyörk) a 20. század első felében a váci, majd az aszódi járáshoz, később 1950 és 1965 között az aszódi, 1965 és 1970 között a gödöllői, 1970-től 1984-ig a váci járáshoz tartozott. Jelenleg Vác város vonzáskörzetéhez tartozik. 197-1974 között a Püspökhatvani Községi Körös Tanács, majd 1990-ig az Acsa Községi Közös Tanács társközsége volt, azóta önálló, saját önkormányzattal rendelkezik.

Megközelíthető közúton Vác, Balassagyarmat és Aszód felől, vasúton az Aszód - Balassagyarmat vonalon, autóbusszal közvetlenül Vácról, napi néhány járattal Budapest-városkapu és Budapest-Népliget pályaudvarokról.

A település neve a Györ (György) személynév "k" képzős származékából keletkezett, a "tót" jelző a 17. században ragadt a településnévhez jelzőként, a Galga előtagot pedig - a községet átszelő Galga patakra utalva - 1900-ban illesztették a Györk névhez.

A község címere kék mezejű pajzs, a talapzatában, zöld mezőből három aranyszínű búzakalász kél. A búzakalászok között baloldalt ezüstszínű ekecsoroszlya, jobboldalt szintén ezüstszínű ekevas, a címerpajzs felett GALGAYÖRK felirat látható.

A címeren látható jelképek egyértelműen utalnak Galgagyörk lakóinak ismert történelme óta jellemző tevékenységére, a mezőgazdaságra, valamint lakóinak származására, ami régi nevében is megjelenik.

A Mátra és a Bükk hegység előterében fekvő tájat a folyók építették hordalék- és törmelékkúpos területté. A hordaléklejtő anyaga folyóvízi kavics és a hordalékba ágyazott lösz. Az éghajlat hűvösebb a dél-alföldinél, de az itteni domboldalak déli lejtői különösen alkalmasak a szőlő és gyümölcstermelésre. A község múltjának feltárását nehezíti, hogy a Galga mentén két "Györk" feküdt, s mindkettőnek középnemesi birtokosai voltak, akiket gyakran emlegettek a középkori oklevelek.

1426-ban Gyürkei (Gywrke) László jobbágyait többek között a királynő almási - mely terület később Györkhöz tartozott - jobbágyai sebesítik meg. Györk (Gyerk) első okleveles említése 1481-ben történik, ekkor a település Nógrád megyéhez tartozik.

Valószínűleg már a törökkor elején lakatlanná vált, mert első összeírásakor, 1559-ben már pusztaként szerepel, birtokosa Halil bin Íszá tímár birtokos. 1562-ben azt is megemlítik a török defterben, hogy "ráják nélküli" puszta. Még a törökkor végén szlovák lakosságot telepíthettek le, mivel az 1676. évi tizedösszeírásban Tott Gyurk-ként említik.

Innen származtatható a címer is, amire az a tény is utal, hogy a felvidék mai szlovákiai területén lévő falvak címerei között is több esetben előfordulnak ezek a motívumok.

1711-ben már használta Tot Giurk első ismert pecsétjét, mely egy füvön álló kucsmás, bal kezét csípőre tevő, jobbjában puskát előre nyújtó, kardot viselő férfit ábrázol.

1760-ban 3 elöljárót, 6 taksafizetőt (mészáros, kovács, molnár, 3 kocsmáros), 43 jobbágyot és 5 zsellért (bognár, kádár, takács, varga és csizmadia) írtak össze.

A 18. században mezőgazdasági területének nagyobb része szántó és erdő, kisebb része kert, rét és legelő volt. A múlt század elejétől a község birtokosai az Ibrányi, a Tahy, a Tersztyánszky és a Gosztonyi család volt, melyeknek nevét ma is őrzik községünk kastélyai.

A 18. században, barokk stílusban épült Tahy Kúriát később klasszicista módon építették át. Ma az épület a polgármesteri hivatalnak orvosi rendelőknek és a művelődési háznak ad otthont. A volt jegyzői lak, mely szintén a 17. században épült és az egykori copf stílusban épült Kálnoki-Bedő kúria ma magántulajdonban van. A Gosztonyi kúria eredetileg barokk stílusú volt, később átépítették, ma az óvodának ad helyet. Az Ibrányi kastély ma szintén magántulajdonban van.