A település címere álló, csúcsaiban csapott, csücskös talpú, a pajzsfőben vörössel és kékkel vágott reneszánsz pajzs.

A felső vörös mezőben három, álló, zöld dohánylevelet jobbra repülő ezüstnyíl üt át.

Az alsó kék mező ezüsttel habosított zöld vizén jobbra haladó fekete bárka előtt a vízből arany zabszál növekszik, felette sugárzó arany (latin) kereszt lebeg. A bárka felett három (nyolcsugarú) aranycsillag ragyog.

A pajzs felső élén rubinokkal, smaragdokkal és zafírokkal ékesített, nyitott, ötágú (3 levél között két gyöngy), arany leveleskorona helyezkedik el.

A foszlányok: jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst.

A három dohánylevél, melyet nyíl üt át, szimbolizálja, hogy a települést dohánykertészek alapították, akik azonos kötelezettséggel érkeztek Szegedről, Makóról, Deszkről. A három aranycsillag - melyek az alapító Gerliczy család címerének boglárpajzsán kék mezőben előkelő szerepet nyerve rájuk is emlékeztetnek - a marosi "aranyhomokot" jelképezi.

Ebből sok család megélt a századfordulón, Ferencszállásnál szedték az uszályokba, és Szegeden adták el. A fekete hajó is erre az időszakra utal. A betelepülők származási helyük és hagyományviláguk alapján hithű katolikusok voltak, ezt az aranyló kereszt mutatja. A községhez tartozik Kukutyin puszta, amely országos ismertségre tett szert a XIX. század végén, amikor a Maros áradásai miatt csónakból kellett a zabot aratni. ("Kukutyinban zabot hegyezni" azaz menteni azt, ami menthető.) Ezért jelenik meg a zab.

A község 1873-ban nyerte el Ferencszállás az önállóságát, amelyet a korona jelenít meg.