Kiszombor címere álló, háromszög pajzs, amelyet hasítás és a talpból kinyúló alsó ék oszt három mezőre. A jobb oldali felső kék mező zöld udvarán fekete abroncsú aranyos szüreti kád áll, benne zöld szőlőfürtök, mögötte aranyos zsámolyon, aranyos szegélyű és kötélövű vörös ruhás, vörös sarut viselő, fekete köpenyét bal karján átvető, baljában ezüstpergament, jobbjában ezüst írótollat tartó, fehér szakállú és hajú, vörös glóriával övezett szent ül, tőle jobbra és balra egy-egy aranyos karóra zöld levelű és fürtű szőlő fut fel.

A bal oldali felső mezőben fekete hasú, arannyal fegyverzett zöld színű sárkány fekszik a hátán, felette diadalmas, fegyverzett aranyoroszlán áll jobbra fordulva, bal mancsát előrenyújtja, a jobbjában markolt ezüst kettőskereszt szárával a száján át szegezi földhöz a sárkányt. Lent, az arany ékben ezüstszarvú bölényfej néz szembe.

A pajzsra természetes színű, enyhén jobbra forduló csöbörsisak került, rajta ötágú, nyitott arany leveleskoronából vörössel fegyverzett, jobbra forduló aranyoroszlán növekszik, jobb mancsában ezüst kettőskereszttel.

A foszlányok: jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst.

Kiszombor címere a beszélő címerek (tesserae loquentes) csoportjába tartozik. Jobb felső mezejében Szent Gellértet, kora kiváló teológusát és az első csanádi püspököt látjuk (alakja emlékeztet a község Árpád-kori hatkaréjú templomának egyik freskójára is), aki először említi az e tájon folyó szőlőművelést, amikor azt írja, hogy az ártalmas gyomokat nehéz a szőlő közül kiirtani, "ahogyan ezt tapasztalatból tudjuk (ut ex usu cognoscimus)". A sárkány felett győzedelmeskedő oroszlán Csanád vezér Ajtony fölötti diadalát idézi, akinek álmában oroszlán képében jelent meg sárkányölő Szent György, s buzdította a támadásra. A kettőskereszt azt jelzi, hogy a kezdeti időben erre a görög és római katolikus térítés együtt folyt. A település neve magyar névadási szokást követve személynévi eredetű, a szláv szó magyar jelentése: "bölény". Itt, a Maros-vidéken, a Gyula nemzetség volt az ősfoglaló, Anonymus pedig ismeri e nemzetség egyik, Szent István korában élt tagját is. Nem lehetetlen tehát, hogy ő lehetett a névadó ős. Az ő emlékét láttatja az aranymezőbe helyezett bölényfő. A pajzs fölé helyezett sisak a vérzivataros századok áldozatainak, a község hősi halottainak állít emléket, az aranykorona pedig az önkormányzati autonómiát fejezi ki.