A város címere hasított pajzs, jobbról Gyula város középkori címerével; kék mezőben ötágú, drágakövekkel kirakott aranykorona, melynek két szélső és középső ága keresztet, két belső ága pedig ötágú csillagot tüntet fel; míg legfelül a pajzsfőben, vörös mezőben négy ezüsték foglal helyet.

A bal oldali vörös mezőben a város XVIII. század eleje óta használt címere: mennybeszálló Szűz Mária fehér alsó- és kék felsőruhában, ezüst félholdon állva, fénykörrel övezve, szárnyas angyalfejektől kísérve található. A pajzson drágaköves nyílt aranykorona nyugszik.

Gyula város címerének jobb oldala a középkori címert ábrázolja.

A pajzsfőben látható ékek (farkasfogak) a Maróthi család származására utalnak, a Gutkeled nemzetségre, melyből több híres család származott, például a Báthoriak. A kék mezőben lebegő korona eredetéről nincs pontos adat, a város első ismert pecsétjén már mindkét motívum látható.

A bal oldali címer 1715-től ismert. Ekkor települt a városba Deák János licenciánus vezetésével mintegy 20 magyar katolikus család. Új pecsétet csináltattak, és arra a "nádasbéli" Boldogságos Szűz képét vésették. Ettől kezdve ez volt Magyar-Gyula címere. 1857-ben egyesült Magyar- és Német Gyula. A mai címert Molnár Albert építészeti műszaki tanácsos készítette el, I. Ferenc József 1906. november 3-án hagyta jóvá.

Ez volt érvényben 1945-ig. A rendszerváltást követően az egyesített címert visszaállították.