Magyar Állami Jelképek

Címerkereső

A rovatban megtalálja Magyarország közel 2400 települése címerét, szöveges magyarázatát. Keresse meg az ábécében annak a településnek a kezdőbetűjét, amelyre kíváncsi, kattintson rá, majd a nevekből válasszon kattintással.

Sajószentpéter város címere
Nagyítsa ki a képet!

Sajószentpéter város

(Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

A város címere: álló, ívelt háromszögtalpú katonai pajzs, melynek kék mezejét ezüst bal haránt pólya osztja. A cölöp helyén teljes alakú, ezüst papi öltözékű, mindkét kezével nagyméretű ezüstkulcsot tollával felfelé tartva maga előtt, ezüstszakállú, ezüstglóriás, ezüstférfiú lebeg.

A pajzs felső élén zárt, aranyosrostélyú, fekete tornasisak néz szembe, rajta háromágú, nyitott arany leveleskoronából arany szőlővessző növekszik jobbról aranyló szőlőfürttel, balról arany szőlőlevéllel. A sisakról kiinduló foszlányok csak a pajzs felső élén terjeszkednek: jobbról kék és arany, balról kék és vörös. A pajzsot két ágaskodó, szembenéző aranyoroszlán tartja mellső mancsaival, a jobb oldali a bal hátsó lábával kék-arany foszlánydarabon lép balra, a bal oldali jobb hátsó lábával kék-vörös foszlánydarabon lép jobbra. E két foszlányt homorú ívű ezüstszalag kapcsolja össze, rajta fekete maiusculával a jelmondat: "SVB MAIORVM REFLORET VMBRIS."

Sajószentpéter szimbóluma beszélő címer (tessera loquens), a maga egyszerűségében fejezi ki a település nevét, és idézi múltját.

A kék pajzsmezőt osztó bal haránt ezüstpólya a Sajó folyót szimbolizálja.

A pajzsra helyezett sisak azt szemlélteti, hogy 1438-ban a helység adományként földesúri kezekbe került, ekkor nyerték el Albert királytól a Pálócziak, később pedig a Perényiek, Rákócziak illetve a Szirmayak birtokolták. A török időkben számos, a hódoltságból elmenekült nemes is ide települt. Egyben emlékét idézi a város hősi halottainak is. A sisak fekete színe pedig az élet küzdelmeit festi jelezve, hogy itt volt a Sajó-völgyi szénbányászat központja.

A sisakra helyezett korona a település rangját hivatott kiemelni, amely már a 15. században mezőváros volt, később járási székhellyé vált, jelenleg pedig a város címnek örvend teljes települési autonómiával és önkormányzati testülettel.

A koronából növekvő szőlővessző aranyló fürtjével és levelével rámutat, hogy e vidéken a szőlőművelés igen nagy múltra tekint vissza. 1503-ban a sajószentpéteriek végzést hoztak boraik árusítása felől, református egyháza pecsétjén pedig jobb kezében szőlőfürtöt tartó férfialak volt látható. A foszlányok arany és vörös mázai is a kiváló helyi fehér és vörös borokra utalnak.

A pajzstartó oroszlánok a város felemelkedését elősegítő első földesurak, a Pálócziak emlékét idézik, de a Perényiek négyelt címerének második és harmadik mezejében is ágaskodva lépő, egyfarkú oroszlánok szerepelnek.

A címer alatti szalagon szereplő jelmondat (devise) bibliai parafrázis Krisztus mustármagról szóló példabeszéde (Márk 4,32) alapján, amely a legparányibb mag, mégis hatalmasra növekszik s "árnyéka alatt fészket raknak az ég madarai". E jelmondat kettős értelmű, egyrészt a címerkép és a lakosság kapcsolatát magyarázza: "Ismét felvirágzik a nagyobbak árnyékában"; másrészt hangsúlyozhatja az elődök tiszteletét, a múlt öröksége megőrzésének és továbbfejlesztésének szándékát, amikor így értelmezik: "az ősök szellemeit idézvén ismét felvirágzik".