Magyar Állami Jelképek

Címerkereső

A rovatban megtalálja Magyarország közel 2400 települése címerét, szöveges magyarázatát. Keresse meg az ábécében annak a településnek a kezdőbetűjét, amelyre kíváncsi, kattintson rá, majd a nevekből válasszon kattintással.

Nádudvar város címere
Nagyítsa ki a képet!

Nádudvar város

(Hajdú-Bihar megye)

A település címere: csücskös talpú, aranyszegecsekkel megerősített aranykeretes pajzs, kék mezejének zöld udvarán természetes színű (ezüst és fekete) gólya áll jobbra fordulva a jobb lábán, bal lábát felhúzva tartja (csőre és lábai veresek).

A pajzs jobb oldalán négy aranylevél közül három arany búzakalász nő ki, a bal oldalon kék víztől övezett zöld szigeten aranylevélzetű, természetes színű (barna) ötbuzogányú sás foglal helyet. A pajzson aranyszegélyű, nyakán aranyszalagon aranymedállal díszített természetes színű pántos tornasisak enyhén jobbra fordul, rajta háromágú, két gyönggyel ékesített leveles aranykorona helyezkedik el, pántján öt, leveleiben egy-egy vörös ékkővel. A sisakdísz balról jobbra kinyúló természetes színű páncélozott jobb kar, kezében ezüstszablyát tart. A foszlányok: vörös és ezüst, illetve kék és arany.

Nádudvar címere beszélő címer (tessera loquens), amennyiben arra az ősi vízi világra emlékeztet, amely a települést körülövezte, s melyet 1407-től már oklevél is adatol. A szárazulat az úthálózat szempontjából fontos révhely voltát emeli ki. A vadvizek madara a gólya, amely egyben vallási szimbolikája szerint az őskígyó legnagyobb ellenfele, Krisztus jelképe is, így a lakosság vallási életére, illetve a gyermeki és szülői szeretetre is utal.

A három tömött búzakalász a föld termékenységét és lakóinak szorgalmát tükrözi, amelynek eredőjeképpen már 1506-ban mezővárosként (ezt a pajzs aranykerete fémjelezheti) írják le a települést. A sás a tájegység jellegzetes növénye, egyben a középkori ember fontos háziipari alapanyaga volt. A sisak emlékeztet a település hősi halottaira, a páncélozott, szablyás kar pedig az egykor itt birtokló nemesekre és arra a hősiességre, amelyre szükség volt ahhoz, hogy az évszázadok viharait a lakosok átvészeljék.