Magyar Állami Jelképek

Címerkereső

A rovatban megtalálja Magyarország közel 2400 települése címerét, szöveges magyarázatát. Keresse meg az ábécében annak a településnek a kezdőbetűjét, amelyre kíváncsi, kattintson rá, majd a nevekből válasszon kattintással.

Heves város címere
Nagyítsa ki a képet!

Heves város

(Heves megye)

Heves ősidők óta fontos útvonalak kereszteződésében kialakult település, vár, majd vármegyeszékhely, mezőváros így címere közel ezeresztendős múltjának állít emléket.

Heves címere álló, ívelt háromszög-talpú pajzs kék mezejének zöld hármashalmán ágaskodva jobbra forduló és jobbra néző, kétfarkú, arannyal fegyverzett, háromágú arany leveleskoronát viselő aranyoroszlán lép jobbra, jobb mellső mancsában aranyszablyát emel, bal mellső mancsával három aranykalászt tart maga elé.

A címer kék mezeje kifejezi, hogy Heves nagyhatású település, halmazos (hajdan szálláskertes) településszerkezettel.

A zöld hármashalom a település életében megjelenő hármasságot mutatja: éltek itt a bronzkorban, a népvándorlás korában s a magyar honfoglalás után is.

A kétfarkú oroszlán jellegzetes címerállat. Az oroszlán a település első említése idején még a királyi címerben (1202: Imre király pecsétjén) fordul elő, de később számos helyileg érdekelt birtokos család (Orczy, Nyáry, Országh stb.) címerében is megtaláljuk. Az oroszlán koronája utal arra, hogy a település egykor királyi birtok volt, királyok is megfordultak itt, pl. 1271-ben V. István a Dunán inneni nemesek országos gyűlését ide hívta össze, 1300 körül pedig már négy szolgabírájáról olvashatunk, ami a nemesi megye kialakulásának bizonyítéka. A területét a török kiűzése után egy ideig a királyi kamara birtokolta. Az oroszlán arany mása a település gazdagságát, jelentős eltartóképességét jelzi: az 1330-as években Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomának plébánosa és az 1283 óta itt működő főesperesség (archidiaconatus) letéteményese komoly summát fizettek a pápai tizedszedőknek, 1472-ben pedig már Szent Márton tiszteletére is létezett itt templom, melynek harangját ma is őrzik.

A szablya emléket állít az egykori királyi vár XIII. századból jól adatolható személyzetének (ispánnak, ispáni udvarbírának, várjobbágyoknak, billogosoknak, várnépeknek) csakúgy, mint a 150 éves végvári harcok vitézeinek (Hevest a török 1558-ban kirabolja, 1567-ben felégeti, 1583 után elnépteleníti, majd palánkvárat épít ide, amelyet a keresztény seregek érkeztének hírére 1685-ben elpusztít és elhagy); szabadságküzdelmeink katonáinak vagy a XX. századi két nagy világégés helyi hőseinek és áldozatainak.

Az oroszlán mancsában tartott búzakalászok jelképezik a település gazdaságát, amelyben évezreden át a gabonatermesztés volt a meghatározó, de jelentős szerepet játszott a szőlőművelés és a bortermelés is, később pedig a dinnye és a dohánytermelés (1949-ben a lakosság háromnegyede még mezőgazdasági munkából élt), de szimbolizálja a sokoldalú öntevékenységet, amelyet egyesületek (Nő-, Legény-, Kereskedő-, Építőipari-, Földmunkás-, Sportegylet stb.), önszerveződésű körök (Dalkör, Vöröskereszt stb.), szövetkezetek és kamarák (Hitelszövetkezet, Iparkamara) sora jellemzett. Végül kifejezi azt a virágzó kapcsolatot is, amelyet Heves városa itáliai (Breganze), romániai (Csíkszereda, Gyergyócsomafalva) és holland (Aalburg) településekkel ápol.

A város címere először egy 1755-ből származó pecséten jelenik meg. (A címer feltűnő hasonlatosságot mutat Pest vármegye címerével, amelynek talán az lehet a magyarázata, hogy 1552 után Heves megye mint nem hódolt terület többek között Pest vármegye és a Jászkun kerületek közigazgatásának is otthont adott.)