Magyar Állami Jelképek

Címerkereső

A rovatban megtalálja Magyarország közel 2400 települése címerét, szöveges magyarázatát. Keresse meg az ábécében annak a településnek a kezdőbetűjét, amelyre kíváncsi, kattintson rá, majd a nevekből válasszon kattintással.

Hajdúdorog város címere
Nagyítsa ki a képet!

Hajdúdorog város

(Hajdú-Bihar megye)

Hajdúdorog város és püspöki székhely Hajdú-Bihar megye északi részén.

Címere álló, halfarkú tárcsapajzs; vörös mezejének zöld udvarán aranyos fejű és lábú, fekete tüskéjű sün halad jobbra, felette balról benyúló, vágott, ezüstpáncélzatú jobb kar, markában ezüstpengéjű, aranymarkolatú szablyát tart, melyen fekete varkocsú és bajuszú levágott török fej van. A páncélos kar hajlata fölött, a pajzs köldökében ötszirmú arany heraldikai rózsa lebeg. A pajzsfő jobb oldalán hatágú aranycsillag, a bal oldalán telő ezüst holdsarló látszik.

A pajzs felső élén vörös bélésű, aranyszegélyű és rostélyú ezüst tornasisak helyezkedik el, nyakában aranyszalagon aranygyűrűvel.

A zafírokkal és rubinnal ékesített ötágú (három levél között két gyöngy) nyitott, arany sisakkoronából ezüst kettőskereszt növekszik, tőle jobbra illetve balra egy-egy aranyos kopja dől meg, rajta kétszárnyú nemzeti (vörös-ezüst-zöld) zászlóval.

A foszlányok: jobbról vörös és ezüst, balról kék és arany.

A pajzs uralkodó vörös mezeje kifejezi, hogy a rézkortól napjainkig folyamatos volt e tájon az élet, de arra is céloz, hogy az egykor itt élők szabadságszeretete minden nemzeti mozgalmunkban megnyilatkozott, Bocskai küzdelmeiben csakúgy, mint Rákóczi szabadságharcában vagy 1848/49-ben. A mező zöldje arra mutat, hogy a lakosság fő megélhetési forrását az agráriumban lelte fel; jellemzője a szántóföldi munka, rét- és legelőgazdálkodás, gyümölcstermesztés volt.

A címer domináns motívuma a páncélos, szablyát markoló kar a hajdúság közismert jelképe; utal arra, hogy Bocskai István 1605-ben a korponai kiváltságlevélben ezt a települést is (mely eddig a tokaji váruradalom része volt) vitézeinek adományozta. De a szablyára feltűzött török fej azt is hangsúlyozza, hogy a hajdúk kivették részüket a török ellenes küzdelmekből is.

A sün kifejezetten a védekezés, védelem szimbóluma: felidézi, hogy a település régen hajdúpalánk rendszert alkotott, közepén toronnyal, templomerőddel, kőfalának négy sarkán körte alakú bástyákkal, töviskerítéssel, latorkerttel. Ez a körkörös elrendezés még ma is fellelhető a településmagban.

A pajzsfő jobb oldalának aranycsillaga fémjelzi, hogy az Árpád-korban négy népes település is létezett a mai város területén, amelyek közül a Kati-dűlőben feltárt egyedülállónak látszik templomával, több száz sírjával és kovácsműhelyével. A település neve szláv eredetű (drug = barát, társ), de magyaros helynévadással puszta személynévből keletkezett. A falvak a tatárjáráskor elpusztultak, de Dorog 1332-ben már ismét templomos hely, papja Pál adózik a pápai tizedszedőknek. A 15 éves háború idején ismét elnéptelenedik, de 1616 után újra megtelepül. Lakosai akkor a kun területekről érkező, részben rác eredetű hajdúk voltak, akik magukkal hozták görögkeleti vallásukat.

A telő hold azokat a változásokat jeleníti meg, amelyek közrejátszottak a település életének hullámzó alakulásában, változásaiban, megújulásaiban.

A sisak emléket állít az ezeresztendős múlt hősi halottainak (közülük csak a két nagy világégésben több mint félszázan vesztették életüket).

A korona az önkormányzatiság jelképe: (Hajdú) Dorog kezdetben falu volt, 1639-ben mezőváros, amelyről 1886-ban lemondatták, 1970-ben nagyközség lett, majd 1989. március 8-án visszanyerte városi rangját.

A kettőskereszt érzékelteti, hogy a lakosság görög rítusú katolikus, akik már a XVIII. század elején felekezeti iskolát állítottak, később pedig líceumot és kántortanító intézetet is. A század elején életre hívták a hajdúdorogi görögkatolikus püspökséget, amelyet X. Pius pápa "Christifideles Graeci" kezdetű bullájával megerősített, s csodálatos ikonosztazionnal rendelkező templomát székesegyházi rangra emelte.

A zászlós kopják kinyilvánítják egyrészt a lakosság hazaszeretetét, a szülőföldhöz való ragaszkodását, illetve ráirányítják a figyelmet arra a két évszázados küzdelemre, amelyet a helyi hajdúság folytatott a liturgikus nyelv magyarrá tétele érdekében.

A címerkép érdekessége, hogy jellemző motívumai már a XVII. századi pecsétlenyomaton fellelhetők.