Magyar Állami Jelképek

Címerkereső

A rovatban megtalálja Magyarország közel 2400 települése címerét, szöveges magyarázatát. Keresse meg az ábécében annak a településnek a kezdőbetűjét, amelyre kíváncsi, kattintson rá, majd a nevekből válasszon kattintással.

Battonya város címere
Nagyítsa ki a képet!

Battonya város

(Békés megye)

Battonya címere álló, csücskös talpú pajzs, kék mezejében jobb haránt (három, szimmetrikusan elhelyezett, hatágú aranycsillaggal) díszített, vörös pólya fut keresztül. A bal oldali mezőben, a pólya felett zöld lombú és fekete törzsű nyárfa (jegenyenyár) áll, mellette balra aranylépcsőjű, nyitott kapuszárnyú, fedeles aranykapu látható, íve alatt ezüst ekevas és csoroszlya. A kapu alatt, a pajzsderékon az előzővel mindenben azonos fa lebeg. A pólya alatt, a pajzsmező jobb felében lebegő vörös lángnyelvből ezüst kettőskereszt növekszik.

A pajzsra szembeforduló, aranyszegélyű és aranyos rostélyú, természetes színű sisakot helyeztek, nyakában aranyszalagon aranymedállal.

Az aranyos sisakkorona nyitott, ötágú, csúcsain egy-egy kék gyönggyel, a koronapánton három zafírkővel. A sisakdísz szembeforduló, jobbra néző, kiterjesztett szárnyú aranykoronával ékesített, arannyal fegyverzett, stilizált fekete sas, jobb karmában három arany nyílvesszőt tart.

A foszlányok: jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst.

Battonya címerképe szimbolikusan fejezi ki mindazt, ami eddigi történetében jelentős. A jobb haránt vörös pólya, mivel ez az élet színe is, utal arra, hogy a település területe a neolitikumtól adatolhatóan szinte folyamatosan lakott.

A pólyát díszítő aranycsillagok felidézik az első birtokosokat, akik közül az első név szerint is ismert: Szekcsői Herczeg Ráfael boszniai püspök volt.

A három csillag egyrészt jelzi, hogy a XV - XVIII. század folyamán számos birtokos váltotta egymást, másrészt utal a település mai etnikai (magyar, román, szlovák) összetételére is.

A település első pecsétjén két fa között álló ekevas és csoroszlya (más variációk szerint sarló és kasza) volt a pecsétkép. Ez megőrzendő került a kapu mellé és alá a jegenyefa, a kapuív alá pedig az ezüst ekevas és csoroszlya.

A jobb mezőben lebegő három vörös lángnyelv felidézi az elmúlt évezred véres viharait, pusztításait, de a fellángoló, soha ki nem hunyó életerőt is, a jobb életért, felemelkedésért, szabadságért folyó harcokat, népmozgalmakat (1514, 1735, 1848-49, 1891) szintén. A település a 15 éves háború idején elpusztult, újjátelepítésekor délszláv (rác), román (oláh) és magyar telepeseket hoztak ide, majd a felvidékről (Sáros, Szepes, Pozsony és Heves megyékből) szlovák (tót) telepesek érkeztek. Ezért került a lángnyelvekből növekvő kettőskereszt a címerbe: egyrészt ez korai magyar jelkép (a XII - XIII. század fordulójától adatolható), ugyanakkor magukénak érzik a szlovákok is, másrészt az ortodox hiten lévő románoktól és szerbektől sem idegen.

A sisak és a sisakdísz az egyik legnevezetesebb korai birtokos család, a Héderváryak helyi illetőségét idézi, másrészt a szirti sas arra is emlékeztet, hogy a mai lakosok ősei zömmel sziklás, hegyes vidékről érkeztek ide.

A három, csúcsával az ég felé mutató nyílvessző a sas karmában a három náció összefogásában rejlő felemelkedési lehetőséget fémjelzi.

A címer mázai (arany, ezüst, kék, vörös, zöld) valamennyi etnikum anyaországa lobogóinak együttes színhalmazát adja. A háromszoros hármasság (csillag, láng, nyílvessző) pedig az egymásrautaltság, összetartozás és összefogás tudatát hivatott erősíteni.